One

Sziasztok :)
Nos meghoztam az első részt. Remélem tetszeni fog.:)





- Ébredj! Indulunk! - rontott be anyám.
- Húzzál ki! - Nos igen... Reggelente nem vagyok valami kedves...
- Kelj fel vagy én foglak kirángatni abból a kibaszott ágyból! - kiabált rám.
- Nem! - fejemre húztam a takarót majd aludni akartam tovább de az az őrült nőszemély megragadta a lábam és szó szerint kihúzott az ágyból! Gondolom mondanom se kell baszott nagyot reccsent a hátam.
- Én szóltam! Most viszont öltözz! - ezzel magamra hagyott. Morogva felvettem a ruhám... Amivel kihangsúlyoztam származásom. Persze egy ollót eldugtam a ruhában, és egyet icike-picikét a cipőmbe.
Megfésülködtem, kirángattam a fogkefém a táskámból, megmostam a fogam majd visszatettem.
Megragadtam a bőröndjeim és lementem.
- Gyere kicsim. - fogta meg apa az egyik bőröndöm. - Csinos vagy. - mosolygott.
- Köszi. - mosolyogtam. - De kihez fogok költözni? - kérdeztem.
- Emlékszel még a húgomra? - kérdezte apa. Egyszer eljött hozzánk látogatóba. Nem csípem... Túl komoly és sosem lazít!
- Hozzá! - mondta apa.
- Ne máár. Ő olyan komoly!
- Pont azért! Ha mi nem majd ő megnevel! - vágta rá anyu. - De jól jegyezd meg! Ha visszahozatod magad én esküszöm árvaházba rakatlak! Vagy katolikus bentlakásos suliba! Választhatsz! Vagy ezek vagy Liz ...
- Inkább Liz. - még a nevétől is undorodom.. Mármint nem Liz hanem a sulitól. Katolikus, bentlakásos suli! Brrr. Kiráz tőle a hideg.
- Induljatok mert lekésitek a gépet! - terelt ki minket anyu.

-------------------------------------------

Furcsa hogy Jake nem búcsúzott el tőlem... De nem baj hisz ő sem volt sosem korán kelő... Elnézem neki.
- Apu? - kérdeztem. Mikor letette a telefont.
- Igen kicsim? - mosolygott rám.
- Anyu miért nem jött velünk? - kérdeztem.
- Nem tudom... Biztos nem volt kedve. - vont vállat. - Viszont a taxi mindjárt jön. - mosolygott.
A taxi 2 percen belül meg is jött aminek örültem mert elég meleg volt... Miért nem hittem apunak hogy a Sydney idő melegebb...
Apa segített kiszedni a csomagjaim és az ajtóhoz mentünk. Csöngetett én meg csak reménykedni tudtam hogy otthon van mert ROHADT meleg volt és át akartam vedleni.
Nem sokára megjelent Karen és egy fiú. Tényleg mintha apa említette volna hogy van fia is... Ruthról és Nicoról tudok hisz őket csípem, jó fej csajszik... De a fiú ne igazán rémlik... Bakker meg van! Apa említette a gépen hogy van egy fia... valami... Nem tudom elfelejtettem... De abban biztos vagyok hogy L betűs.
- Szia George - ugrott Karen apu nyakába.
- Szia Karen. - nevetett apu.
- Szia Jessica. - mosolygott Karen.
- Szia Karen... Hívj inkább Taylornak.. Azt jobban szeretem.
- Rendben Taylor. - kacsintott.
- Na kicsim nekem most mennem kell. - nyomott apu egy puszit a homlokomra.
- Szia apu. - öleltem meg majd elindult.
- Még mielőtt elfelejtem. - szaladt vissza. - Olló! - tartotta ki a kezét. Sóhajtva odaadtam neki egyet a táskámból.
- A készletet is! - előhalásztam a készletem és a kezébe nyomtam.
- Ruha! - felhúztam a pólóm az oldalamnál és kiszedtem az ollót. Szép kis sebet hagyott....
- Cipő! - megforgattam a szemem és levettem a cipőm hogy kiszedjem a kisollót onnan. Azt is apa kezébe nyomtam majd egy puszit nyomott a homlokomra.
- Ennyi? - kérdezte.
- Ennyi. - motyogtam.
- Légy jó! - intett majd elment. Odafordultam Karenhez és unottan rá néztem. Bevezetett a nappaliba.
- Nos, Liam kísérd fel Jess... - köhintettem párat hogy jelezzek. - Taylornak a szobáját. - mosolygott.
- Rendben. - bólintott majd megfogta az egyik bőröndöm és segített felvinni.
- A szobád a szobám mellett lesz... Remélem nem gond... - mosolygott. Olyan cuki kisfiús mosolya van... Nem miket beszélsz?! Tartanod kell magad! És amúgy is Jake mit mondana ha ott hagyád egy ilyen Liamért?!
- Kösz. - biccentettem.
- A fürdő ott van... - mutatott a szobámban lévő fehér ajtóra. - Az a saját fürdőd, oda kipakolhatod a dolgaid a szekrénybe pedig....
- Kösz de nem kell elmondani hogy hova kell kipakolnom a ruháim. - forgattam meg a szemem.
- Ha bármi van csak szólj. - küldött egy barátságos mosolyt majd kiment. Hihetetlen ez a gyerek! Bunkó vagyok vele erre meg mosolyog mint a tejbe tök.
Neki áltam kipakolni mikor hirtelen ordibálást hallottam.
- SZIA LIAM!!!! - 5 fiú hang volt... Érdekelt kik ezek a marhák ezért kimentem.
- Halkabban fiúk! Vendégünk van! - szólt Karen.
- Dögös maca 10 óránál. - szólal meg a bongyori. Liam oldalba ütötte majd rám mosolygott.
- Ne is foglalkozz velük.. - legyintett. Megforgattam a szemeim majd felmentem a szobámba. Folytattam a pakolást mikor hireteln kezembe akadt a kis csomag kikapcsolódás.
- Miért is ne?

Prologue

Hi readers! :D
Meghoztam az első részt :)
Remélem tetszeni fog a sztory. Bocsi hogy ilyen rövid lett de végül is ez csak egy prológus. A részek sokkal hosszabbak lesznek.
De nem is jártatom tovább a szám...
Jó olvasást :)



                                  



- MI EZ?! - tolta anyám az orrom elé az apró kis zacskót amiben az ellazulás, és nyugalom keveréke van egy kis becsiccsentéssel keveredve.
- Semmi. - kaptam ki a kezéből és a szobám felé indultam.
- Jessica Taylor White azonnal gyere vissza! - utálom mikor teljes nevemen szólít. Unottan megfordultam ekkor egy hatalmas pofont csattant az arcomon.
- Jó és ez most mire volt jó? - kérdeztem. Anya már teljesen vörös volt a dühtől.  Ekkor apa lépett be szobába.
- Anyáddal úgy döntöttünk jobb lenne ha egy kicsit elmennél Sydney. - karolta át anyu derekát hogy egy kicsit lenyugtassa.
- Még mit nem!
- Akkor is elmész!
- Persze aztán meg befestem a hajam pinkre és magassarkúban megyek focizni!
- Miért nem szeretnél Sydney menni? - kérdezte kedvesen apa.
- Mert a nyuszika szőrös és magasra ugrik! - vágtam rá.
- INDULJ MEG PAKOLNI HOLNAP INDULSZ! - ordította le a fejem.
Örültem hogy elmehetek itthonról, de annak nem hogy Sznobokhoz kell menjek. Sydney olyan snassz! Unalmas! De ne aggódjanak, elfogom intézni hogy két lábbal rugdossanak vissza New Yorkba!
Ha 3 suliból kirúgattam magam ez se lesz nehéz!

---------------------

- Bassza meg! Mi a francért küldenek Sydney?! - kelt ki magából Jake.
- Nyugi Szivi... Megoldom hogy két lábbal rugdossanak vissza New Yorkba. - csókoltam meg.
- Hiányozni fogsz cica. - csókolt meg.
- Te is nekem Jake. - motyogtam bele a csókunkba.
- És mi lesz velünk míg Sydney leszel? - kérdezte aggódva.
- Amíg nem hozatok vissza magam addig valahogy ki kell bírnom a csókod nélkül. - kacsintottam.
- Kérsz kicsivel többet? - húzogatta idétlenül a szemöldökét azzal a perverz vigyorával.
- Bármennyire is szeretném de nem lehet! Megígérted hogy várunk... - játszadoztam a hajával.
- Rohadtul akarlak! Miért kellett ilyet ígérnem? - nézett rám szomorúan.
- Mert cuki vagy, és megértesz. - vágtam rá.
- Jó de ígérd meg hogy enyém leszel először. - nyomott egy puszit az arcomra.
- Ígérem. - csókoltam meg.
- Lassan menjünk mert anyudék észre fogják venni hogy elszöktünk. - kulcsolta össze az ujjainkat.
- Rendben. - lassan elindultunk majd a házunknál elbúcsúztunk és én felmásztam a szobámba az erkélyemen át.
Gyorsan beledobáltam mindent a bőröndjeimbe majd az ollókészletemet beledobtam egy kisebb táskába s elmentem fürdeni. Gyorsan megmostam a fogam majd azt is a táskába dobtam, és lefeküdtem aludni.

ötlet

- Kelj fel ribanc! - hallottam utálatos nevelőm hangját.
- A meló nem csinálja meg magát! - dobott hozzám egy mocskos rongyot. Szúrós szemekkel figyeltem rá, ő csak nevetve kiment.
Hála az égnek egyedül voltam a szobába... Bár hiányoznak a barátnőim. Az angyali Molly, és a csendes bár nagyon jó fej Kelly. Lassan már 5 éve örökbe fogadták őket. Még mindig úgy emlékszem mintha csak tegnap lett volna.
Minden gyerek be volt sózva amiért jött egy szerelmes pár akik azzal akarták megerősíteni kapcsolatukat hogy gyereket nevelnek együtt.
Mindenkit a legszebb ruhákba öltöztettek. Molly, Kelly és én megragadtuk egymás kezét majd kiléptünk a párhoz mikor minket szólítottak. A hölgy mindhármónkat végig mért majd megszólalt.
- Nagyon szépek vagytok. Az első két kislány jöhet! De a harmadik nem kell! Ronda és árad belőle a szomorúság és a düh! A negatív energiáid beszennyezik az aurám! - szólt majd ott hagyott minket. Ekkor 11 évesek voltunk.
Könnyes búcsút vettünk egymástól majd elmentek.
Nincs az a nap mikor ne emlékeznék vissza erre a napra!
Sóhajtottam egy hatalmasat majd a szekrényemhez mentem. Itt az is kész csoda hogy volt egy Ramones pólóm amit még egy fiútól kaptam aki itt járt a családjával mert szerettek volna egy kislányt.
Hozzá felvettem egy fekete cicanacit majd kimentem a nevelőmhöz.
- Mit kell kipucolnom? - álltam elé nyúzottam és fáradtan.
- Semmit édesem! Menj pihenj le fáradtnak tűnsz! - mondta kedves hangon. Áháá szóval megint itt van egy pár.
- ŐT SZERETNÉM! - hallottam meg a hátam mögül egy hangot. Megfordultam és egy kedves kinézetű hölgy. 30-as éveiben járhatott. Hozzám lépett majd vállamra tette a kezét.
- Gyönyörű! Szép szőke tincsek, csillogó kék szemek... - meredt a szemeimbe.
- Őt szeretném örökbe fogadni! - jelentette ki. A háta mögül láttam ahogy a nevelőm öröm táncot jár.
- Rendben akkor elintézünk pár papírt és viheti is! - mondta a nevelőm. Basszus "viheti is" mi vagyok én tárgy?!
- Oh nem! Aláírom a papírokat és haza megyek! Hagyom had pakoljon össze és búcsúzzon el a barátaitól. - mosolygott rám kedvesen a nő.
- Rendben akkor majd elviszem magukhoz úgy 1 óra múlva! - nevelőm hangjában egy kis dühöt véltem felfedezni de hidegen hagyott. A leendő "anyám" pedig mosolyogva indult el a igazgatói iroda felé aláírni a papírokat.
Én pedig bevonultam a szobámba és egy táskába bepakoltam azt a kemény 5 pólóm, 2 nadrágom 5 fehérneműm... Hát igen ennyi a ruhatáram. De még mindig több mint a többi lánynak.
Az ollóimat sem hagytam ám ki! Igen van egy olló gyűjteményem!
Párat a táskámba raktam egyet pedig a nadrágomba, egy kis ollót pedig a cipőmbe.
- Indulunk! - rontott be a nevelőm. Felvettem a táskám majd elindultam Szörnyellával a kocsi felé. Kaptam pár szúrós pillantást és pár megjegyzés hogy "szerencsés" "Nem hiszem el hogy ezt a libát előbb örökbe fogadták, mint engem!" meg még hasonlók.
Beültünk a kocsiba majd az új "otthonom" felé vettük az irányt.
Nem sokat mentünk kb. 10-15 percet és meg is érkeztünk.
Kiszálltunk a kocsiból majd a bejárati ajtóhoz mentünk. Nevelőm megnyomta a csengőt majd megszólalt.
- Ha vissza hozatod magad esküszöm... - az ajtó nyitódása szakította félbe, bár ennek örültem is.
Az ajtóban a mosolygós hölgy állt, mellette pedig egy nálam kicsit idősebb fiú.
- Üdvözöllek az új otthonodban! - vigyorgott a hölgy.
- Nos remélem boldog leszel itt - gügyögött a nevelőm majd megindult a kocsijához. - Oh, míg el nem felejtem! - fordult vissza.
- Olló! - tárta ki a kezét. Megforgattam a szemem majd kihalásztam egyet a táskámból s kezébe nyomtam. Megköszörűlte a torkát jelezve hogy tudja hogy van még. Letettem a táskám a földre és ismét kotorászni kezdtem benne majd mind 3 ollóm kihúztam belőle, és átnyújtottam Szörnyellának.
- Nadrág! - nézett rám komoran. Sóhajtottam majd kihúztam a nadrágomból az ollóm.
Kicsit megszúrta az olló a lábamat majd észrevétlenül megráztam.
- Ide vele! - nyújtotta ki ismét a kezét. kihúztam az ollót a cipőmből majd átnyújtottam neki. Pedig az volt a kedvencem.
- Légy jó! - ezzel ott hagyott. Odafordultam az új "családom" felé akik döbbenten néztek.
- Khg! - köhögtem mire feleszméltek.
- Gyere beljebb! - vette elő ismét hatalmas mosolyát a nő. Bementünk a házba majd elmentünk a nappaliba.
- Ő itt a fiam Ashton! - tette a kezeit a fiú vállára.
- Jade Mohn.- fogtam kezet Ashtonnal. Kicsit jobban szemügyre vettem. Rendezetlen barna haj. Csillogó barna szem. Kisfiús vonása és cuki mosolya volt. Olyan 18-20 év köröli lehetett.
- Gyere megmutatom a szobádat! - ragadta meg a csuklóm Anna.
- Csukd be a szemed. - kuncogott. Engedelmeskedtem neki s lehunytam szemeim. Kinyitott egy ajtót s bevezetett rajta.
- Kinyithatod. - szólt. Kinyitottam a szemeim s tátva maradt a szám. Csodálatosan nézett ki a szobám.




- Ez gyönyörű. - nyögtem ki nehezen. - Köszönöm. - fordultam Anna felé.
- Ugyan semmiség. Pakolj ki és utána bemutatom a család többi tagját. - kacsintott majd lement. Megfogtam a táskám és kidobáltam belőle a cuccaim. Lementem a nappaliba ahol egy csajszi meg egy srác ült.
- Gyerekek ő itt Jade Mohn! Ő az új családtag. - mosolygott Anna. A lány felpattant a kanapéról és hozzám lépett.
- Végre nem vagyok egyedül lány! - ölelt meg. - Lauren vagyok. - mosolygott. - Mennyi idős vagy?
- 16. - adtam tömör választ.
- És mikor van a születés napod? Van barátod? Hány barátnőd van? Jársz suliba? - halmozott el kérdésekkel.
- Édes istenem mibe csöppentem. - morogtam halkan. De ahogy észre vettem Ashton hallotta mert nevetett.
- Lauren mi lenne ha elvinnénk vásárolni Jade-et? - kérdezte Anna mire én kikerekedett szemekkel figyeltem.
- Köszi de nem kell...
- INDULÁS. - sikított Lauren majd megragadta a karom. - Ashton te leszel a sofőr! - kiabált vissza. Őrült módon csapta ki a kocsi ajtaját. Bemászott majd engem is maga után rántott.
- Veszünk neked egy cuki pink rucit, meg egy szoknyát, magassarkúval....
- Csak azt ne! - kiáltottam pont akkor mikor Ashton és Anna is beszállt.
- Mit ne? - kérdezte Ashton.
- Bármi ami pink, szoknya és magassarkú! - vágtam rá.
- Akkor vegyünk egy Nirvana pólót szakad farmerral és egy Vans cipőt? - kérdezte grimasszal az arcán.
- Már is jobban hangzik! - bólintottam.
- Figyelj lányom inkább hagyjuk Jade-re a ruha választást jó? - nézett hátra Anna.
- Jó. - adta be a derekát Lauren. Ash néha rám pillantott a visszapillantóból amit persze észre vettem de úgy tettem mintha nem is láttam volna.
Mikor megérkeztünk boldogan ugrottam ki a kocsiból. Lauren az őrületbe kergetett a sok hülyeségével. Ashton mellém lépett majd a fülembe suttogott.
- Ne foglalkozz vele. - forró leheletétől kirázott a hideg. Lauren odaszaladt mellém majd belém karolt, s behúzott az épületbe.

- Nem ez így nem lesz jó!





- Ez olyan egyszerű és snassz! - intette le a 7. ruhát amit felpróbáltam. Ashton egy fotelben ült és a fejét fogta. Anna pedig ruhákat hozott nekem. Épp indultam vissza az öltöző fülkébe mikor megláttam egy tök jó cuccot. Felkaptam és átvetem.




- Ez nagyon cuki! - ugrált. - 1 megvan. - jelentette ki.
- Nekem még ez is tetszik. - mutattam egy szettre ami tényleg jó volt.

- Ez béna! - mondta Lauren.
- Figyelj kicsim hagyjuk inkább Jade-re a ruha választást! - mondta fáradtan Anna.
- Köszönöm. - mondtam egy kicsit gúnyosan.

- Ennyi elég lesz. - mondtam.
- Biztos? - kérdezte Anna.
- Nekem is vannak még ruháim... Úgyhogy igen. - bólintottam.Í
- Akkor irány nézelődni mondta Lauren és kisprintelt az ajtón. Anna kifizette a ruhákat majd elkérte Ashtontól a kulcsot és kiment a kocsiba s haza ment. Azt mondta hívjuk ha kell nekünk a kocsi.
- Na mit szeretnél csinálni? - kérdezte Ashton.
- Liftezni. - megragadtam a karját majd a lift felé kezdtem húzni.
- Még nem lifteztél? - kérdezte.
- Nem azért te lüke! Van tollad? - kérdeztem mikor megérkezett a lift és beléptünk. Egy tollat nyomott a kezembe.
- Bármit csinálok NE vedd fel a tollat! - súgtam a fülébe. Bólintott majd ledobtam a tollam. alig 5 másodpercen belül lehajolt érte az egyik utastársunk.
- AZ AZ ENYÉM!! - kiabáltam mire szegény összerezzent. Ashton meg röhögő görcsöt kapott. Odaszaladtam majd felvettem és mint egy kisbabát babusgatni kezdtem.
- Semmi baj kicsim, nem fog bántani az a bácsi! - persze az úr a következő emeletnél ki is szállt.
- Hát ez nagy volt! - röhögött.
- És ez még semmi. - legyintettem. - Van még egy csomó. - kuncogtam. Liftezni kezdtünk majd egy csajszi lépett be a liftbe. Vigyorogni kezdtem rá, amit Ashton nagy szemekkel figyelt, majd pár perc múlva megszólaltam.
- Új zoknim van! - vigyorogtam önelégülten. A csaj kicsit furán nézett rám majd a következő emeletnél ő is kiszállt.

- Van még? - kérdezte.
- Aham... Bámuld az egyik utastársadat. Majd félelemtől reszkető hangon mondd neki: "Ön is KÖZÜLÜK való" miközben lassan hátrálsz előle.... Vagy... Adj ki robbanáshoz hasonló hangokat, amikor valaki megnyom egy gombot... Vagy nyávogjunk néha.... - soroltam a lehetőségeket.
- Gyakrabban megyek majd liftezni. - jelentette ki nevetve. Alig hogy kimondta a fények villogni kezdtek majd egy nagyot fékezett a lift.
- És bent ragadtunk. - jelentettem ki. Mivel sötét volt kitapogattam a falat és leültem a földre. Ashton elővette a telefonját és nyomkodni kezdte.
- Nincs térerő. - tette zsebre.
- Kérem egy picit. - kértem el tőle. A kezembe nyomta majd megvilágítottam a gombokat majd segélyhívón indítottam hívást.
- Sajnálom de ez órákig is eltarthat. - válaszolta egy női hang.
- Rendben. Azért köszönjük. - mondtam megértően majd Ashton mellé ültem.
- Most mi lesz? - kérdezte.
- Várunk pár órát amíg kiszabadítanak. - ásítottam. Francba is Szörnyella miért kell hajnali 5-kor kelteni?!
-Álmos vagy? - basszus még ilyen sötétben is látom a csillogó barna szemeit.  Francba is Ashton rohadt jó pasi.... MIÉRT PONT ŐK FOGADTAK ÖRÖKBE?!
Valamiért nagy késztetést éreztem arra hogy megcsókoljam, de nagy nehezen megtudtam állni. Csak egymás szemébe bámultunk majd Ashton hirtelen megmozdult és közeledni kezdett, majd rátapadt ajkaimra.
- Olyan jól csókol... Miket beszélek hiszen ő az új "bátyám"! A francba is leszarom! - vitatkoztam magammal de mikor beláttam hogy semmi esélyem az ellenállásra visszacsókoltam.