- Kelj fel ribanc! - hallottam utálatos nevelőm hangját.
- A meló nem csinálja meg magát! - dobott hozzám egy mocskos rongyot. Szúrós szemekkel figyeltem rá, ő csak nevetve kiment.
Hála
az égnek egyedül voltam a szobába... Bár hiányoznak a barátnőim. Az
angyali Molly, és a csendes bár nagyon jó fej Kelly. Lassan már 5 éve
örökbe fogadták őket. Még mindig úgy emlékszem mintha csak tegnap lett
volna.
Minden gyerek be volt sózva amiért jött egy szerelmes pár
akik azzal akarták megerősíteni kapcsolatukat hogy gyereket nevelnek
együtt.
Mindenkit a legszebb ruhákba öltöztettek. Molly, Kelly és
én megragadtuk egymás kezét majd kiléptünk a párhoz mikor minket
szólítottak. A hölgy mindhármónkat végig mért majd megszólalt.
-
Nagyon szépek vagytok. Az első két kislány jöhet! De a harmadik nem
kell! Ronda és árad belőle a szomorúság és a düh! A negatív energiáid
beszennyezik az aurám! - szólt majd ott hagyott minket. Ekkor 11 évesek
voltunk.
Könnyes búcsút vettünk egymástól majd elmentek.
Nincs az a nap mikor ne emlékeznék vissza erre a napra!
Sóhajtottam
egy hatalmasat majd a szekrényemhez mentem. Itt az is kész csoda hogy
volt egy Ramones pólóm amit még egy fiútól kaptam aki itt járt a
családjával mert szerettek volna egy kislányt.
Hozzá felvettem egy fekete cicanacit majd kimentem a nevelőmhöz.
- Mit kell kipucolnom? - álltam elé nyúzottam és fáradtan.
- Semmit édesem! Menj pihenj le fáradtnak tűnsz! - mondta kedves hangon. Áháá szóval megint itt van egy pár.
-
ŐT SZERETNÉM! - hallottam meg a hátam mögül egy hangot. Megfordultam és
egy kedves kinézetű hölgy. 30-as éveiben járhatott. Hozzám lépett majd
vállamra tette a kezét.
- Gyönyörű! Szép szőke tincsek, csillogó kék szemek... - meredt a szemeimbe.
- Őt szeretném örökbe fogadni! - jelentette ki. A háta mögül láttam ahogy a nevelőm öröm táncot jár.
- Rendben akkor elintézünk pár papírt és viheti is! - mondta a nevelőm. Basszus "viheti is" mi vagyok én tárgy?!
-
Oh nem! Aláírom a papírokat és haza megyek! Hagyom had pakoljon össze
és búcsúzzon el a barátaitól. - mosolygott rám kedvesen a nő.
-
Rendben akkor majd elviszem magukhoz úgy 1 óra múlva! - nevelőm
hangjában egy kis dühöt véltem felfedezni de hidegen hagyott. A leendő
"anyám" pedig mosolyogva indult el a igazgatói iroda felé aláírni a
papírokat.
Én pedig bevonultam a szobámba és egy táskába
bepakoltam azt a kemény 5 pólóm, 2 nadrágom 5 fehérneműm... Hát igen
ennyi a ruhatáram. De még mindig több mint a többi lánynak.
Az ollóimat sem hagytam ám ki! Igen van egy olló gyűjteményem!
Párat a táskámba raktam egyet pedig a nadrágomba, egy kis ollót pedig a cipőmbe.
-
Indulunk! - rontott be a nevelőm. Felvettem a táskám majd elindultam
Szörnyellával a kocsi felé. Kaptam pár szúrós pillantást és pár
megjegyzés hogy "szerencsés" "Nem hiszem el hogy ezt a libát előbb
örökbe fogadták, mint engem!" meg még hasonlók.
Beültünk a kocsiba majd az új "otthonom" felé vettük az irányt.
Nem sokat mentünk kb. 10-15 percet és meg is érkeztünk.
Kiszálltunk a kocsiból majd a bejárati ajtóhoz mentünk. Nevelőm megnyomta a csengőt majd megszólalt.
- Ha vissza hozatod magad esküszöm... - az ajtó nyitódása szakította félbe, bár ennek örültem is.
Az ajtóban a mosolygós hölgy állt, mellette pedig egy nálam kicsit idősebb fiú.
- Üdvözöllek az új otthonodban! - vigyorgott a hölgy.
- Nos remélem boldog leszel itt - gügyögött a nevelőm majd megindult a kocsijához. - Oh, míg el nem felejtem! - fordult vissza.
-
Olló! - tárta ki a kezét. Megforgattam a szemem majd kihalásztam egyet a
táskámból s kezébe nyomtam. Megköszörűlte a torkát jelezve hogy tudja
hogy van még. Letettem a táskám a földre és ismét kotorászni kezdtem
benne majd mind 3 ollóm kihúztam belőle, és átnyújtottam Szörnyellának.
- Nadrág! - nézett rám komoran. Sóhajtottam majd kihúztam a nadrágomból az ollóm.
Kicsit megszúrta az olló a lábamat majd észrevétlenül megráztam.
- Ide vele! - nyújtotta ki ismét a kezét. kihúztam az ollót a cipőmből majd átnyújtottam neki. Pedig az volt a kedvencem.
- Légy jó! - ezzel ott hagyott. Odafordultam az új "családom" felé akik döbbenten néztek.
- Khg! - köhögtem mire feleszméltek.
- Gyere beljebb! - vette elő ismét hatalmas mosolyát a nő. Bementünk a házba majd elmentünk a nappaliba.
- Ő itt a fiam Ashton! - tette a kezeit a fiú vállára.
-
Jade Mohn.- fogtam kezet Ashtonnal. Kicsit jobban szemügyre vettem.
Rendezetlen barna haj. Csillogó barna szem. Kisfiús vonása és cuki
mosolya volt. Olyan 18-20 év köröli lehetett.
- Gyere megmutatom a szobádat! - ragadta meg a csuklóm Anna.
- Csukd be a szemed. - kuncogott. Engedelmeskedtem neki s lehunytam szemeim. Kinyitott egy ajtót s bevezetett rajta.
- Kinyithatod. - szólt. Kinyitottam a szemeim s tátva maradt a szám. Csodálatosan nézett ki a szobám.
- Ez gyönyörű. - nyögtem ki nehezen. - Köszönöm. - fordultam Anna felé.
-
Ugyan semmiség. Pakolj ki és utána bemutatom a család többi tagját. -
kacsintott majd lement. Megfogtam a táskám és kidobáltam belőle a
cuccaim. Lementem a nappaliba ahol egy csajszi meg egy srác ült.
- Gyerekek ő itt Jade Mohn! Ő az új családtag. - mosolygott Anna. A lány felpattant a kanapéról és hozzám lépett.
- Végre nem vagyok egyedül lány! - ölelt meg. - Lauren vagyok. - mosolygott. - Mennyi idős vagy?
- 16. - adtam tömör választ.
- És mikor van a születés napod? Van barátod? Hány barátnőd van? Jársz suliba? - halmozott el kérdésekkel.
- Édes istenem mibe csöppentem. - morogtam halkan. De ahogy észre vettem Ashton hallotta mert nevetett.
- Lauren mi lenne ha elvinnénk vásárolni Jade-et? - kérdezte Anna mire én kikerekedett szemekkel figyeltem.
- Köszi de nem kell...
-
INDULÁS. - sikított Lauren majd megragadta a karom. - Ashton te leszel a
sofőr! - kiabált vissza. Őrült módon csapta ki a kocsi ajtaját.
Bemászott majd engem is maga után rántott.
- Veszünk neked egy cuki pink rucit, meg egy szoknyát, magassarkúval....
- Csak azt ne! - kiáltottam pont akkor mikor Ashton és Anna is beszállt.
- Mit ne? - kérdezte Ashton.
- Bármi ami pink, szoknya és magassarkú! - vágtam rá.
- Akkor vegyünk egy Nirvana pólót szakad farmerral és egy Vans cipőt? - kérdezte grimasszal az arcán.
- Már is jobban hangzik! - bólintottam.
- Figyelj lányom inkább hagyjuk Jade-re a ruha választást jó? - nézett hátra Anna.
-
Jó. - adta be a derekát Lauren. Ash néha rám pillantott a
visszapillantóból amit persze észre vettem de úgy tettem mintha nem is
láttam volna.
Mikor megérkeztünk boldogan ugrottam ki a kocsiból.
Lauren az őrületbe kergetett a sok hülyeségével. Ashton mellém lépett
majd a fülembe suttogott.
- Ne foglalkozz vele. - forró leheletétől kirázott a hideg. Lauren odaszaladt mellém majd belém karolt, s behúzott az épületbe.
- Nem ez így nem lesz jó!
-
Ez olyan egyszerű és snassz! - intette le a 7. ruhát amit felpróbáltam.
Ashton egy fotelben ült és a fejét fogta. Anna pedig ruhákat hozott
nekem. Épp indultam vissza az öltöző fülkébe mikor megláttam egy tök jó
cuccot. Felkaptam és átvetem.
- Ez nagyon cuki! - ugrált. - 1 megvan. - jelentette ki.
- Nekem még ez is tetszik. - mutattam egy szettre ami tényleg jó volt.
- Ez béna! - mondta Lauren.
- Figyelj kicsim hagyjuk inkább Jade-re a ruha választást! - mondta fáradtan Anna.
- Köszönöm. - mondtam egy kicsit gúnyosan.




- Ennyi elég lesz. - mondtam.
- Biztos? - kérdezte Anna.
- Nekem is vannak még ruháim... Úgyhogy igen. - bólintottam.Í
-
Akkor irány nézelődni mondta Lauren és kisprintelt az ajtón. Anna
kifizette a ruhákat majd elkérte Ashtontól a kulcsot és kiment a kocsiba
s haza ment. Azt mondta hívjuk ha kell nekünk a kocsi.
- Na mit szeretnél csinálni? - kérdezte Ashton.
- Liftezni. - megragadtam a karját majd a lift felé kezdtem húzni.
- Még nem lifteztél? - kérdezte.
- Nem azért te lüke! Van tollad? - kérdeztem mikor megérkezett a lift és beléptünk. Egy tollat nyomott a kezembe.
-
Bármit csinálok NE vedd fel a tollat! - súgtam a fülébe. Bólintott majd
ledobtam a tollam. alig 5 másodpercen belül lehajolt érte az egyik
utastársunk.
- AZ AZ ENYÉM!! - kiabáltam mire szegény
összerezzent. Ashton meg röhögő görcsöt kapott. Odaszaladtam majd
felvettem és mint egy kisbabát babusgatni kezdtem.
- Semmi baj kicsim, nem fog bántani az a bácsi! - persze az úr a következő emeletnél ki is szállt.
- Hát ez nagy volt! - röhögött.
-
És ez még semmi. - legyintettem. - Van még egy csomó. - kuncogtam.
Liftezni kezdtünk majd egy csajszi lépett be a liftbe. Vigyorogni
kezdtem rá, amit Ashton nagy szemekkel figyelt, majd pár perc múlva
megszólaltam.
- Új zoknim van! - vigyorogtam önelégülten. A csaj kicsit furán nézett rám majd a következő emeletnél ő is kiszállt.
- Van még? - kérdezte.
-
Aham... Bámuld az egyik utastársadat. Majd félelemtől reszkető hangon
mondd neki: "Ön is KÖZÜLÜK való" miközben lassan hátrálsz előle....
Vagy... Adj ki robbanáshoz hasonló hangokat, amikor valaki megnyom egy
gombot... Vagy nyávogjunk néha.... - soroltam a lehetőségeket.
-
Gyakrabban megyek majd liftezni. - jelentette ki nevetve. Alig hogy
kimondta a fények villogni kezdtek majd egy nagyot fékezett a lift.
-
És bent ragadtunk. - jelentettem ki. Mivel sötét volt kitapogattam a
falat és leültem a földre. Ashton elővette a telefonját és nyomkodni
kezdte.
- Nincs térerő. - tette zsebre.
- Kérem egy picit. - kértem el tőle. A kezembe nyomta majd megvilágítottam a gombokat majd segélyhívón indítottam hívást.
- Sajnálom de ez órákig is eltarthat. - válaszolta egy női hang.
- Rendben. Azért köszönjük. - mondtam megértően majd Ashton mellé ültem.
- Most mi lesz? - kérdezte.
- Várunk pár órát amíg kiszabadítanak. - ásítottam. Francba is Szörnyella miért kell hajnali 5-kor kelteni?!
-Álmos
vagy? - basszus még ilyen sötétben is látom a csillogó barna szemeit.
Francba is Ashton rohadt jó pasi.... MIÉRT PONT ŐK FOGADTAK ÖRÖKBE?!
Valamiért
nagy késztetést éreztem arra hogy megcsókoljam, de nagy nehezen
megtudtam állni. Csak egymás szemébe bámultunk majd Ashton hirtelen
megmozdult és közeledni kezdett, majd rátapadt ajkaimra.
- Olyan jól csókol... Miket beszélek hiszen ő az új "bátyám"! A francba is leszarom! - vitatkoztam magammal de mikor beláttam hogy semmi esélyem az ellenállásra visszacsókoltam.